Szennyvíz elvezetés és tisztítás
A csatornázás és szennyvíztisztítás napjaink talán egyik legdinamikusabban változó, fejlődő vízügyi szakterülete. A települések gyors ütemű növekedéséből, a gazdaság extenzív fejlesztéséből származó használt vizek tisztítása iránti igény, a vizek minőségével összefüggésben kialakult társadalmi érzékenység, joggal fogalmazza meg e szakterület megújításának követelményét. Az egész világon a befogadók rehabilitációs igényéből kiindulva, a közszolgáltatás e területének színvonala az elmúlt évtizedben ugrásszerű fejlődésnek indult. A csatornázás és a szennyvíztisztítás elméleti alapjai megújultak, megindult napjaink legkorszerűbb tudományágának, a biotechnológiának, az elektronikának a beépülése a mérnöki gyakorlatba, s kialakult a szakma korszerű háttéripara. A jövőben a lakosság környezeti problémák iránti növekvő érzékenységére és a környezeti szabályozás további szigorodására számíthatunk.
Csatornahálózat
Az 1910-es években indult meg Mosonmagyaróvár város csatornázása, melynek során egyesített rendszereket építettek ki. A város csatornázásának történetében az 1950-es években történt lényeges változás, mivel a csatornázás két nagyobb területen, a MOFÉM lakótelepen és az Ipartelepen is megindult. Ezen csatornaépítési munkák folyamán azonban már elválasztott rendszerű csatornahálózatot építettek ki a városban. A csatornahálózat fejlesztése az országos szintnél lényegesen kisebb mértékű volt, így az 1990-es évek elején Mosonmagyaróvár még csak 40 %-s csatornázottsággal bírt. A csatornahálózat jelentősebb mértékű továbbfejlesztése 1992. után indult meg és 1999. év végéig töretlenül folytatódott, majd 2002-2004-es időszakban gyakorlatilag egy területet kivéve a város csatornázása kompletté vált. 2009-ben a város csatornázottsága a Kálnoki u. és a Lajta folyó által határolt terület bevonásával vált közel 100%-ossá. Kis számban vannak rá nem kötött fogyasztók a csatornahálózaton, őket az üzemeltető az Önkormányzatokkal közösen rendeletekben megfogalmazott szabályozással ösztönzi a rákötésre. A város földrajzi adottságaiból adódóan a szennyvíz tisztítótelepre juttatásához köztes szennyvízátemelő szivattyú telepeket kellett beiktatni. Ezek száma Mosonmagyaróvár területén meghaladja a 40 db-ot, üzemeltetésük nagy energiákat emészt fel. A lakosság által a csatornába engedett idegen anyagok sok hibát, dugulást okoznak a hálózaton.
Hegyeshalom területén a csatornázás az 1982-es évben kezdődött majd II. ütemként 1989-ben folytatódott és 2003 évben gyakorlatilag befejeződött. A csatornahálózat többnyire NA 300-as betoncsőből épült. Ez alól kivétel a 2003. évi bővítés, melynek anyaga KG-PVC. A hegyeshalmi hálózaton 2 db MOBA típusú szennyvízátemelő és l db Presskant típusú közbenső házi átemelő található. A csatornahálózat elválasztott rendszerű, gravitációs elvezetésű.
Halászi illetve Máriakálnok községben, 1993-ban indult meg a szennyvízcsatorna beruházás, melynek során 100 %-s csatornázottság valósult meg. A községben az elválasztott rendszerből csak a szennyvízcsatorna-hálózat készült el, a csapadékvíz-csatorna nem. A két településről nyomóvezetéken keresztül érkezik a szennyvíz az óvári hálózatra, ahonnét a tisztítótelepre kerül.
Levél községben, 1998-ban készült el a szennyvízcsatorna-hálózat, mely során az 1990-es években kialakított utcákban, valamint a Levél Expo területén nem készült el a víziközmű így kb. 80 %-s csatornázottság valósult meg. Az EXPO terület 2009-ben kiépítésre került, ezzel a település 90%-k feletti csatornázottsággal bír.
